A párbaj
- 2008-08-27 07:07:54
Budapesten mindenki ismerte a patinás Hét
Esetem Mata Harival
- 2008-08-12 13:42:21
Mata Harival éjszaka egy bárban futottam össze, csak
akkor még nem tudtam, hogy így hívják.
- Mata Hari vagyok - mondta az első koktél után.
- Eau Douce - emelkedtem fel ültömből.
- Hogy lehet valakinek ilyen ostoba neve? - kerekedett
Született gyilkosok II.
- 2008-07-02 14:43:33
- A térdébe?
- A térdébe.
- Üvöltött?
- Nem volt rá ideje. A következőt a szeme közé
kapta.
- A lóvé?
- A táskában.
- A másik?
- A térdébe.
- Üvöltött?
- Fizetett.
- A lóvé?
- A táskában.
- Egy konyakot?
- Inkább pezsgőt.
- Egészségünkre.
- Egészségünkre.
Felhő száll elfelé...
- 2008-06-12 04:23:45
Keserű ízt éreztem a számban, amikor születésnapján
felköszöntöttem az öregembert. Tétova mozdulattal a
kopottas hokedlire mutatott, aztán nehézkesen leüllt az
ágy sarkára, a kicsiny, egyszerűen berendezett
tisztaszobában.
- Hallod - e , fiam - hunyorított rám az öreg. -
Felköszöntöttél,
ilyenkor pálinka dukál, avagy a híg fröccsöt jobban szereted -
e?
Majd az asszony kiszolgál, nekem már nehezemre esik a
mozgás. Fulladok. Annyira fulladok, hogy sokszor úgy érzem,
itt a vég.
- A múltkor is megszédültél, apjuk - pityeredett el
mellettem
kezeit tördelve a vézna kis öregasszony. - Kishíja, hogy el nem
estél. Engem szél ért öt éve, a fél oldalamra lebénultam, mi
lesz
velünk, ha ő is lerokkan?
- Hagyd el, asszony - tört fel a rekedtes, sípoló hang az
öreg
torkából. - Hagyd el. Fiam - nézett rám. - Tudod - e , mennyi
bajunk van ? Először is a nyugdíj. Még csak - csak kijövünk
belőle.
Aztán itt van a szőlő - biccentett a fejével az ablak felé, ahol
a
homályos üvegen át hosszú szőlősorokat láttam bóbiskolni a
derengő félhomályban. - Tudod - e, mennyi munka van benne ?
A gyerekeink, unokáink messze laknak, nekik is megvan a maguk
baja, hébe - hóba besegítenek. Aztán a szív és tüdőasztmámmal
ugyan mennyit érek még? Elkéne már a föld a koporsómon.
Látom , öcsém, csodálkozol - tört ki az öregből. - Kezem -
lábam
zsibbad, húsz év alatt sokszor megjártam a kórházat. Régebben
elmentem volna szanatóriumba, de ma már nem hagyom itt az
asszonyt. Gyere csak velem, öcsém, akármilyen nehezemre is
esik, mutatnék még valamit.
Felsegítettem ültéből.
- Látod ezt a rendet, fiam? - mutatott egy farakásra kint az
udvaron.
- Elhiheted, ezt sem én csináltam. Bár tehetném. Bárcsak
bírnám...
Elcsukló hangon, keze fejével a szemét törölgetve folytatta :
- De nem panaszkodom tovább, jól megvagyunk az
asszonnyal,
szeretjük egymást, csak az egészség... az már tovaszállt.
Tétova tekintete hirtelen felélénkült. Fejét hátraszegte. Követtem
a
pillantását. Felhőfoszlány kúszott el felettünk, s tűnt tova
lassan
a messzeségbe...
PALL MAIL
SINGLES
Rólam
Blogroll
Kedvenc szerzők
- Nincsenek kedvenc szerzők
